A capoeira egyre nagyobb teret hódít, egyre többet jönnek rá jótékony hatására. Segítségével nemcsak kikapcsolódhatunk, de izmainkat is megtornáztatva szervezetünk napi mozgásigényét is könnyedén, szinte szórakozva kielégíthetjük.

Köszönet a rabszolgáknak

Kevesen tudják azonban, hogy a capoeirát tulajdonképpen a rabszolgáknak köszönhetjük. Ők indítottál hódító útjára e brazil harcművészeti játékot még a 16. században. Bár egyes források szerint lehet, hogy eredete még régebbre nyúlik vissza, mivel a szakemberek találtak olyan feljegyzéseket, amelyben egy olyan ma már nem létező kubai küzdőtáncot is megemlítenek, amely hasonlít a capoeirára.

Érthető, hogy annak idején is hamar nagy népszerűségre tett szert, hiszen egy nehéz, fáradságos nap után, más kikapcsolódásuk nem lévén, nyilván nagy felüdülést okozott a rabszolgáknak: a zenére végzett fürge, trükkös mozdulatok stresszoldásnak is tökéletes volt, és még ma is az.  Bár negatívum is fűződik e mozgásformához. Amikor eltörölték a rabszolgaságot, emberek ezrei váltak hirtelen szabaddá. Voltak, akiknek nehezen ment a beilleszkedés a társadalmi rendbe, s a capoeristák közül sokan, kihasználva jó verekedési képességüket, bűnözőkké váltak. Így lett például Rio de Janeiróban hosszú évtizedekig a capoeira az alvilág egyik jelképe.

Capoeira világhódító útja

1932-ben Mestre Bimba megnyitotta Capoeira iskoláját, ahol az általa kialakított Capoeira Regionalt kezdte oktatni, majd a nagy sikerre való tekintette 1941-ben megnyílt Mestre Pastinha Capoeira Angola iskolája is. Innentől pedig nem volt megállás, a capoeira terjedt és tarolt, elindult világhódító útjára.

Ha kikapcsolódásunk, vagy napi mozgásigényünk kielégítésérére a capoeirát választjuk, két stílus között kell döntenünk. Vagy a lassabb, földközeli mozdulatsorok mellett voksolunk, vagy a gyorsabb mellett, ami folyamatos, akrobatikus mozgáskombinációkat jelent. A két stílus abban megegyezik, hogy a cseleket, színlelt támadásokat, lendületes rúgásokat, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatokat egyik sem hagyja ki. Talán ez azért is jó, főleg a hölgyeknek, mert ha ne adj’ isten az élet úgy hozza, a tanult mozdulatokat akár a hasznukra is fordíthatják.

A capoeirát csak az válassza, aki a zenét szereti

A zene a capoeira szerves része. A ritmus a lassútól a gyorsig terjedhet, ki ki választhat kedve vagy éppen fizikai állapota szerint. Akár még a fogyókúránkhoz is sikeresen alkalmazhatjuk, hiszen karunkat éppúgy megmozgatja, mint a lábunkat, vagy a törzsünket. A capoeira elsősorban rúgásokkal és lábsöprésekkel támad. Bár néhány iskola alkalmaz ütéseket és csapásokat is, ezek nem jellemzőek. A capoeirában alkalmaznak akrobatikus és atlétikai elemeket is, hogy elkerüljék az ellenfelet. Cigánykerekek, kézenállások, kézen-, illetve fejen átfordulások, különböző ülőhelyzetek, ugrások, flipek, valamint cselek egyaránt jellemzőek.